Kutyák és tulajdonságai
Sziasztok!ez a kutya barátoknak szól,, re mélem írtok ha tetszik!email.hermann.patrik@citromail.hu
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Tetszetős megjelenésű, enyhén megnyúlt testű, erőteljes, izmos kutya. Feje ék alakú. Orrtükre fekete. Fogai nagyok, harapása ollószerű. Szeme kissé keleties metszésű, sötétbarna színű. Füle feláll. Nyaka izmos lebernyeg nélküli. Törzse téglalap alakú, háta egyenes, izmos, ágyéka széles és feszes, fara hosszú, enyhén lejtős, mellkasa mély, hasa mérsékelten felhúzott. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak. Csánk alá érő farka lelóg. Szőrzete sima, félhosszú; a fején és a lábai elülső felületén rövid, sűrű. Színe fekete rajzos, ordas vagy fekete. Eredete: Német fajta. Valamikor a 17. században alakulhatott ki az ónémet juhászkutyából és különféle pásztorkutyákból. Korszerű típusa 1884-re vált véglegessé. Eredeti neve: Deutscher Schäferhund. Tulajdonságai: Intelligens, bátor, hűséges. Alkalmazása: Eredetileg minden bizonnyal nyájőrző kutya volt. Mindenfajta őrző-védő munkára, vakvezetésre, hegyi mentésre, kábítószer-keresésére egyaránt alkalmas.
Profil: mindenes munkakutya. Marmagasság: kan 60-65 cm, szuka 55-60 cm. Testtömeg: 25-45 kg.Táplálékigény: 1700-1800 g/nap. Alomszám: 6-10 kölyök. Várható élettartam: 10-15 év.
Intelligens, bátor, hűséges, megvesztegethetetlen. Eleven, mégis nyugodt, kellemes társ. Olyan tulajdonság-együttest egyesít magában, ami a legtöbb fajtában csak szétszórtan található. Erőteles, mint a bernáthegyi, de annak lomhasága, nehézkessége nélkül. A németjuhász "egyemberes" kutya, nem "mindenki", és nem "akárki" kutyája. Kezdeményezőképessége és munkakedve nagy, akár a jó pásztorkutyáé. Szaglása, hallása egészen rendkívüli, gyakran fejlettebb, mint más kutyáké.
Jó tulajdonságainak bámulatra méltó összekapcsolódása teszi lehetővé, hogy a német juhászkutya - és csakis ez - egyidejűleg lehessen vakvezető-, mentő-, testőr és pásztorkutya a legnépszerűbb, legtöbbre értékelt, legsokoldalúbban használt eb világszerte. Pontos létszámát nehéz megbecsülni, több millió példányról beszélnek. Hazánkban is magasan a legnépszerűbb fajta, egy-egy évben átlagosan 6000 német juhászkölyök születik.
Magas, gyorsan megért több mint egy tucat parancsot, ezért filmekben is nagyon kedvelt (pl.: Rex felügyelő). Jelleme: Megbízható, nem alamuszi, és életét is képes kockáztatni a gazdájáért.
1éves MOPS pározttatást vállal. Érdeklödni a következö e-mail cimen
lehet: hermann.patrik@citromail.hu TEl:.06-70/20-24-534
A tudósok a mai napig sincsenek tisztában azzal, hogy mikor alakultak ki olyan rövidszőrű, kunkorodó farkú és rövid orrú kutyák, mint a mopsz. De abban egyeznek az álláspontok, hogy már időszámításunk előtt tenyésztették a kínaiak kisméretű; rövid, széles és laposfejű kutyákat. Ezeket palotában tartották és általában eunuchok tenyésztették őket.
A rövid orrú kutyákat már jóval a kereszténység előtt ismerték Kínában. Sőt, az uralkodók kedvelt társai voltak, előfordult olyan is, hogy 4000 eunuch tevékenykedett egy tökéletes egyed létrehozásán. Ezen kínai kutyákat, csak a korabeli ábrázolások alapján ismerhetjük, amelyek viszont rendkívül stilizáltak. Mégis 3 alaptípust tudunk megkülönböztetni: az oroszlánkutyát, a pekingit és a Lo-sze-t, amely a modern mopsz legvalószínűbb őse. Tenyésztésük során legfőbb fizikai elvárás az volt, hogy minél kisebb legyen, hogy rendelkezzen minél elasztikusabb bőrrel, rövid szőrrel és a hercegi jegyekkel (három ránc a pofán és egy függőleges csík). Nagyra becsülték a fehér fejfoltot is. Kívánatos volt a kompakt test, a jó csontozat, a lapos arc és a szögletes állkapocs.
A kereskedelem révén a Kelet és Nyugat szoros kapcsolatban állt egymással már a Han-dinasztia (i. e. 200) idején is. Viszont csak a Ming-dinasztia (1368–1644) alatt épültek ki a kereskedelmi kapcsolatok az európai kontinenssel: portugálokkal 1516-ban, a spanyolokkal 1575-ben, a hollandokkal 1604-ben kezdődött. A kereskedők hamar felismerték az üzleti lehetőségeket a kis testű kutyákban, így jutott a mopsz a nyugatra.
A XIX. század folyamán a mopsz kiment a divatból. Ezt főleg a fajta megjelenésbeli és felépítésbeli romlásának tudható be. Ebben az időben mopszokat kereszteztek angol buldogokkal, és az ilyen kicsiket mopszként adták el. Valamint kezdett eltűnni nagyon sok tipikus fajtajegy: fekete maszk és a rövid, zárt szőrzetet is a hosszú, gyapjas kezdte felváltani. Egyszóval a versenyszerű tenyésztés beindulásáig, nem volt népszerű kutyafaj. Viszont, amikor ez bekövetkezett új lendületet kapott a mopsz tenyésztése. 1859–1874 között a Kennel Club hatvan-egynéhány győztes mopszot jegyzett fel. A XIX. század első felében két vérvonal volt meghatározó. A régebbi, a Marrison vonal, feltehetőleg még Charlotte királyné kutyáitól származik, aki III. György felesége volt. Ezekre az ebekre a zömök testfelépítés az inkább jellemző. A másik vérvonal a Lord és Lady Willoughby d’Eresby által kialakított volt. Ezek a kutyák inkább a világos szürkés szín, fehér jegyek, inkább nagyobb méret, könnyebb testfelépítés és a kisebb szem volt a jellemző. A Willoughby d’Eresby vérvonal fontos szerept játszott az 1840-es évektől kezdve.
Mikor 1860-ban az angolok megszállták Peking városát, két mopszot is zsákmányoltak, amik végül Laura Mayhew tenyésztőhöz kerültek Twickenham-be. A két kutya úgy hasonlított egymásra mint két tojás, tiszta apricot-színűek voltak. Tőlük született Click, a mopsztörténelem talán legfontosabb kutyája, akire vissza lehet vezetni szinte minden amerikai és angol mopszot, ugyanis annyit fedezett ez a kutya.
1883-ban megalakult az angol Pug Club, és nemsokára a standard is megszületett. A fekete mopszok csak 1886-tól kaptak fontosabb szerepet, persze azelőtt is születtek fekete kiskutyák, de ezeket rendszerint vízbefolytották. Persze nem mindegyiket, Viktória brit királynőnek is volt egy fekete mopsza, melynek ráadásul fehér jegyei is voltak. Azt mondják, ez a kutya Kínából származott és jónéhány fekete utódja született.
A boxer egy középtermetű kutya, erős csontozattal, jól fejlett izomzattal, tekintélyt parancsoló külsővel és egy kifejezetten jellegzetes, egyedi arcberendezéssel. Sok ember talán éppen ezért nem sorolja a kedvencei közé, akik viszont tartottak már német boxert, rajongva beszélnek a fajtáról. Ez biztosan nem véletlen!
A boxert egy Brabanter Bullenbeisser nevű vadászkutyából alakították ki, melynek a vad üldözése, befogása és helyben tartása volt a feladata. Ehhez szüksége volt kemény harapásra és biztos fogásra, melyet széles állkapcsa és erős fogazata biztosított számára. Ezt a rendkívül erős pofát a boxer is örökölte tőle. Ha a boxer közvetlen ősét szeretnénk megtalálni, egészen a római megszállás idejére kell visszamennünk a keltákig, akik már ekkor is rendelkeztek nagy méretű harci kutyákkal. Ezt a fajtát használták a vaddisznók és medvék vadászatánál. Aszerint, hogy mire használják őket, voltak nagyobb és valamivel kisebb termetűek is köztük.
A német boxer!
A boxer egy kisportolt alkatú, fejlett izomzatú, sajátos fejformájú eb. A feje szögletes, arcorri része rövid és széles. Domború koponyája és kifejezett stopja teszi még jellegzetesebbé. Alsó metszőfogai előrébb állnak, mint a felsők. Orrtükre fekete, fejlett orrlyukakkal. Szemei sötétbarnák, melyek nem lehetnek sem túl kicsik, sem dülledtek. Tekintete barátságos, intelligenciát áraszt. Nem lehet szúrós. Fülei magasan tűzöttek, melyet egyes országokban hegyesre vágnak. Törzse négyzetes formájú, izmos, háta rövid, egyenes és széles, marja kifejezett.
Ágyéka rövid és feszes, mellkasa mély, a könyökéig ér, a hasa viszont felhúzott. A lábai erős csontozatúak, párhuzamosak. Mancsai sem kifelé, sem befelé nem fordulhatnak. Farka magasan tűzött, melyet rövidre vágnak. Mozgása erőteljes, nemes és könnyed, nem lehet nehézkes és merev. Szőrzete rövid, testhez simuló, kissé durva tapintású, ugyanakkor fényes. Színe sárga vagy csíkozott, pofatájékán maszkszerűen sötét.
A sárga különböző árnyalatai fordulnak elő a világossárgától a sötét szarvasvörösig, de a közepes színezetűek a legszebbek.
Mindkét színnél megengedhetőek szimmetrikusan elhelyezkedő fehér jegyek, de ezek a test felületének egyharmadánál nagyobb területre nem terjedhetnek. A csíkozott példányok esetében az alapszínnek és a csíkozásnak egymástól világosan el kell határolódni. Szőrzete könnyen kezelhető, tiszta, így bármilyen háztartásban tartható. A kanok átlagos magassága 59-63 cm, míg a szukáké 56-59 cm, testsúlya átlagosan 25-35 kg. A német boxer várható élettartama 10-12 év.
Az amerikai bulldog őse valószínűleg a vaddisznó és medvevadászatokra használt masztiff jellegű kutyákból alakulhatott ki.
Az 1700-as években az Amerikába irányuló nagyszámú kivándorlás következtében szükség lett egy kemény kitartó kutyára mert a meghódított Újvilág a kezdetben igen barátságtalan hely volt. Marhákra és rabszolgákra vigyázott, portákat védett, viadalokon küzdött.
Az amerikai polgárháború során létszáma jelentősen meggyérült, szinte a kihalás szélén állt. A fajta néhány elkötelezett híve ekkor kezdte meg a még fellelhető bulldogok segítségével feltámasztani, újraindítani a fajta tenyésztését. A 80- as években lett ismét népszerűbb, ekkor már a hivatalos amerikai bulldog néven.
Az amerikai bulldog két típusa különböztethető meg a "standard" és a "bully". A standard típus könnyedebb, atletikusabb felépítésű míg a bully típus zömökebb, szélesebb és tömegesebb megjelenésű. Az amerikai bulldog nyitott a világra, kedveli az embereket. Erős felépítésű, némileg a boxerhez hasonlító kutya. Feje kerek, szemei sötétbarnák. Füle közepes méretű, lelógó A mellkasa mély, hasa kissé felhúzott. Lábai izmosak, egyenesek.A buldog-dinasztia leszármazása a 400-as évekre tehető. Ekkortájt kezdett elkülönülni a nomád törzsek által Angliába hozott nagy testű, vaddisznó- és medvevadászatokra használt, masztiff jellegű kutyákból egy olyan típus, melyet a buldogok őseinek tekinthetünk.Mivel ebben az időben ismeretlen volt a „hobbikutyázás” fogalma, csak azoknak a kutyáknak volt helye a nap alatt, akik hasznos munkát végeztek. Természetesen a klasszikus értelemben vett tenyésztés is ismeretlen volt, inkább amolyan funkcionális szaporítás folyt, azaz csak a munkára legalkalmasabb, legrátermettebb és bizonyítottan jó egyedeket szaporították.A mészárosok – akiknek a buldog születését köszönheti – általában nagytestű, veszélyes állatok között dolgoztak, melyek a „siralomvölgy” felé tartva különösen csekély hajlandóságot mutathattak az együttműködésre. Ezért leginkább olyan kutyáknak vették hasznát, melyek megkönnyítették a vágóállatok hajtását, valamint képesek voltak az esetenként kitörő, elszabaduló nagytestű patások megzabolázására. Az általuk előszeretettel használt kutyák harciasságukkal, kitartásukkal és nem utolsósorban legendás fogáskészségükkel vívták ki elismerésüket, s a középkorban mészároskutyaként tesznek róluk említést. Az angol nyelvben később pedig találóan a „bull” (bika) és a „dog” (kutya)” szavak összevonásával, már buldogként aposztrofálták őket.
Idézzük fel újra a múlt századi angol körülményeket: emlékezzünk az ipari forradalom kiteljesedésével párhuzamosan elsorvadó régi életformára, melynek a buldog kialakulását és nevét, mindennapi munkáját köszönhette, valamint az 1835 után illegalitásba vonuló kutyaviadalokra, ahonnan már azelőtt is csaknem teljesen kiszorították a buldog és terrier keverékek. Hősünk tehát az élet minden területén visszavonulóban volt, s léte kilátástalannak tűnt. Néhányszor megjelent ugyan a gyorsan népszerűvé váló kiállításokon, azonban itt sem tudott megkapaszkodni: a közönség túlságosan is jól emlékezett még véres múltjára, azonkívül vadsága, erőszakossága, korlátokat nem ismerő makacs természete sem igazán kedvezett a szépségversenyeken való bemutatásnak. A polgárság mást kívánt látni, nem a dolgos hétköznapok hősét, ráadásul a buldog a szegények kutyája volt, így alacsony származása és bárdolatlan viselkedése miatt sem illett ebbe a kifinomult úri közegbe. Az emberek szórakozni és gyönyörködni akartak, s ezt a nemesség régi kedvenceinek, az elegáns vadászkutyáknak, vizsláknak, agaraknak felvonulásában, valamint az úrhölgyek ölebeinek megtekintésében találták meg. A kutya értéke ebben a korban, tehát a múlt század végén már nem a kemény munkában, vadászaton való helytállás, hanem a tetszetős vagy éppen különleges megjelenés volt. A polgárság szórakoztatására új fajtákat is kreáltak, így többek között a régi típusú buldog és a pug (mopsz) keresztezésével. Ez a „változat” - hiszen a kezdetekor még nem beszélhettünk önálló fajtáról - eltúlzott szélességével, alacsony termetével, az ősénél jóval nyugodtabb vérmérsékletével nemcsak alkalmasabb volt a kiállításokon való bemutatásra, de mókás megjelenésével rövid időn belül hihetetlen népszerűségre is szert tett. A bemutatók elterjedésével, az angol telivérek regisztrálására szolgáló méntörzskönyv mintájára megnyitott Stud Book vezetésére létrejött tenyésztői klubok - elsősorban a British Kennel Club (1873) - megalakulásával szükségessé vált a kutyák fajtába sorolása, egyértelmű megkülönböztetése: így a „show” változat kapta a buldog nevet, s a kihalófélben lévő eredeti formájú mészároskutyát lassan mindenki elfelejtette. A kiállításokon való bemutatásra, a polgárság mulattatására kitalált „névbitorló” keverék viszont gyorsan elterjedt, s végül már az angolok nemzeti jelképévé vált, így ma őt ismerjük angol buldogként. Noha sohasem vett részt bikahecceken (erre már torz testfelépítése miatt is teljesen alkalmatlan lett volna), világszerte az angol állhatatosság és kitartás szimbólumaként vált ismertté. S míg e haszontalan létforma diadalútját járta, az igazi, az eredeti buldog hazájában teljesen feledésbe merült, végül ki is halt.
Egészen a római korig nyúlik vissza, ám ekkor még inkább dogszerű harcikutya volt, melyet előszeretettel használtak vadászatok közben nagyvadak leterítésére.
Eredeti neve: Alaskan Malamute
Tulajdonságai: Kissé tartózkodó, de jóindulatú, nyugodt, könnyen képezhető, tanulékony, önálló, szívós, munkabíró.
Alkalmazása: Elsősorban nehéz terhek vontatására használták, de napjainkban főként kedvencként tartják. Gyakran szerepel a szánhúzó versenyeken.
FCI száma: 243
Profil: szánhúzó kutya
Marmagasság: kan 64-71 cm, szuka 58-65 cm
Testtömeg: 38-56 kg
Alomszám: 5-10 kölyök
Várható élettartam: 12-14 év
Egy ősi fajta történetét kutatva nemcsak a kutya származásáról tudunk meg lényeges dolgokat, hanem a vele legszorosabb kapcsolatban élő emlősről is – az emberről. Az alaszkai malamut fajtatörténete bepillantást enged az eszkimók különleges világába, majd újabb példával szolgál a fehér ember civilizációjának gyakori kártékonyságára.
A beagle a kopók csoportjába tartozó, kis termetű, erőteljes testfelépítésű kutya. Marmagassága 33-40 cm, testtömege 8-15 kg. Színe: bicolor (két színű) vagy tricolor (három színű). Agresszivitás egy csepp sincs benne, házőrzésre nem alkalmas, ellenben nagyon jó jelzőképességgel rendelkezik. A környezetéhez kiválóan alkalmazkodó, jó idegzetű fajta ősét az angol földbirtokosok tenyésztették ki a XVIII-XIX. században. A beaglet régen hajtóvadászatra használták, kiváló vadász tulajdonságai máig megmaradtak. Magyarországon, Európa és Anglia nagy részén is tilos a falkában történő vadászat, ezért ma a beaglet többnyire nyomkövetésre használják. Mivel a beagle nagy mozgásigényű állat, a vadászat betiltása után Angliában néhány lelkes gazdi munkaklubot alakított és bérelt területen versenyeket rendezett a kutyák számára. Ezek a versenyek az addigi nyúlvadászat mintájára lettek megrendezve, ahol már nem a zsákmányszerzés, a vad elejtése, hanem a sport és a mozgás volt a cél. A nyulat vonszalékkal helyettesítették, a kutya engedelmességét és visszahívhatóságát pontozták.Az ebből kialakult sport ma is nagyon népszerű és szerencsére ma már a magyarországi beagle gazdik is részt vehetnek különböző szabadidős programokban. Elsősorban a Beagle találkozók a népszerűek, ami egy bekerített területen történő programokkal színesített találkozót jelent. Ezen kívül lehetőségünk van kutyánk engedelmességét és vadászképességeit vizsgáztatni a tenyészszemléken ill. a munkavizsgákon. Aki pedig a kutyája szépségére büszke, kiállításokon vehet részt. Jó program lehet, ha elvisszük a kutyát kutyaiskolába. Itt amellett, hogy tanul, együtt tölthetjük vele az oktatására szánt időt a szabadban. Más kutyákkal ellentétben a beagle a lakásban egészen A beagle fajtát évszázadok óta tenyésztik Angliában. A beagle a kopók egyik legősibb fajtája, melynek jelenlegi megjelenését Angliában alakították ki. Elnevezése valószínűleg méretéből adódik, a kelta, óangol beag, begle szóból ered, melyre a legkisebb kopófajtaként rá is szolgál. Már a 3. századi krónikák is említenek olyan kutyát, melyet apróvadas vadászatra használtak. A fajta neve a 15. században bukkan fel először írott szövegben, később többek között Thomas Bewick ír 1790-ben a legkisebb kopóról, mely fáradhatatlan a vadászatban és ugatása lágy, dallamos. Közvetlen őse nagy valószínűséggel a 17. században kitenyésztett harrier /nyulászó/ kopók között keresendő. Ezen kopók számtalan különböző fajtájának összeolvadásából létrejött néhány fajta egyike lehetett a beagle közvetlen őse. Hazájában jellemzően nyúlvadászatra használták, párban vagy kisebb falkában. Az idők folyamán azonban fokozatosan megváltozott a vadászat célja, átalakult a beagle falkás vadászat, a beagling. Míg korábban az élelemszerzés, napjainkra az elsődleges cél a sport lett, a zsákmány elejtése helyett a mozgás öröme. A fajta egységes tenyésztésének kezdete 1890-re, az Angol Beagle Club megalakulására datálható.
| Származási hely: | Németország |
| Eredeti feladata: | Korábban vadászkutyaként használták nagyobb vadak vadászatához; ma őrkutya és családi kutya. |
| Eredeti neve: | Deutsche Dogge |
| Angol neve: | Great Dane |
| Eredete: | Ősi fajta, származása vitatott; a németek és a dánok egyaránt saját nemzeti kutyájuknak tekintik. |
Feje: A dog feje hosszú, keskeny és feltűnő. Szögletesnek kell látszania. A stop határozott, a szemöldök jól fejlett. A koponyatető és az egyenes orrnyereg párhuzamos egymással, a koponya és az arcorri rész egyforma hosszúságú. A fej oldalról nézve keskeny, széles orrnyereggel és gyengén fejlett pofaizmokkal. A telt ajkak az orrtól függőlegesen lógnak lefelé. A fül magasan tűzött, és a fej mellett lóg.
Kerek szemei közepes nagyságúak, a szemhéjak feszesek. A tekintetük józan és eleven. A dog harapása ollószerű.
Marmagassága: A kanok marmagassága legalább 80 cm, a szukáké legalább 72 cm. Felső határ nincs meghatározva, és jobb, ha az állat magassága meghaladja a minimálisan előírt értéket.
Testtömege: A dog általában 55-85 kg súlyú, a nagyságától, a nemétől és a testfelépítésétől függően.
Szőrzete: Igen rövid, sűrű, fényes és testhez simuló.
- Csíkos: ide tartoznak a sárga és a sárga alapon csíkos egyedek. A sárga dog színe a világos aranysárgától a sötétsárgáig terjedhet, lehetőleg fekete maszkkal. A csíkos egyedek alapszíne ugyanilyen, ám azon erős fekete csíkozás látható.
A fajta megismerését legjobb egy rövid visszatekintéssel kezdeni, "a jelened gyökereidben rejtőzik" elv alapján. A történet a középkori Anglia marhaterelő és - lefogó kutyáinál, a bulldogoknál kezdődik. Ezeket a hatalmas tömegű, masszív felépítésű ebeket senki se tévessze össze a jelenkor angol bulldogjaként ismert kutyájával.
Az ókorban kevés feljegyzés készült kutyákról. A fennmaradt adatokból annyi valószínű, hogy a Kr. előtti VI. században föníciai kereskedők vitték Angliába a görögök molosszusait, ezek voltak az első masztiffok ősei. A britek ezekkel a hatalmas harci kutyáikkal vonultak a római hódítok ellen, akik a római cirkuszokba küldtek jó néhányat belőlük, s onnan terjedtek el Európa más részeire. Római szerzők kiemelik a fajta harciasságát és bátorságát, amivel egy bika fejét is képesek voltak földre szorítani. Egy 1632-es forrás arról tudósít, hogy a masztiffra hasonlító alaunt segít a mészárosnak beterelni a vad ökröket a vágóhídra, és ott tartja őket.
Valamikor a múlt század végén tenyésztették ki a német juhászkutya, a rottveiler, a dog, a pincser, a beauce-i juhászkutya és az angol agár keresztezéséből.
A dobermann fajta viszonylag fiatal, csak a múlt században keletkezett. Ennek ellenére nincsenek konkrét feljegyzések a fajta létrajöttéről. Csak a XIX. század végén kezdődött a tervszerű feljegyzések, csak ekkortól lehet a tenyészkönyvekre alapozva rekonstruálni a fajta fejlődését. Csakhogy ekkorra Friedrich Louis Dobermann már alapjaiban megteremtette a róla elnevezett fajtát.
Friedrich Louis Dobermann 1834-ben született a 20000 lakosú thüringiai Apoldában. A város kereskedelme, ipara, kézművessége nagyon jelentős volt, jó megélhetést biztosított lakóinak. A városban minden évben állatvásárral egybekötött nagyvásárt is tartottak. Itt sokféle állat mellett sok kutyát is áruba bocsátottak. F. L. Dobermann valószínűleg ezeken a kiállításokon szerezte be azokat a kutyákat, amelyekkel megalapozta tenyészetét. Dobermann úr többféle állást is betöltött a városban, adóbehajtó, éjszakai rendőr, gyepmester és sintér, tehát kutyák befogásával is foglalkozott. Az így elejtett kutyák közü
Valahol az Észak-Kaukázusban született, ahol mind a mai napig szinte érintetlenül maradt fenn. Ázsia felé elterjedve számos tájjellegű változata alakult ki.
A kaukázusi juhászkutya élő bizonyítéka Darwin természetes kiválasztódásról alkotott elméletének, miszerint a legerősebb és legalkalmazkodóbb egyedek élik túl vetélytársaikat és adják tovább genetikai örökségüket.
A közép-ázsiai és a dél-orosz juhászkutyához hasonlóan, a kaukázusi is évszázadok óta őrző-védő kutyaként szolgálta és szolgálja az embert, tehát nem terelte, hanem védelmezte a rábízott haszonállatokat, akárcsak gazdáját és annak minden más tulajdonát. Farkassal, medvével egyaránt felvette a harcot. Napjaink kaukázusija nemcsak nagyon attraktív megjelenésű kutyává fejlődött, de megőrizte sokoldalú felhasználhatóságát is. A legújabb kutatások és archeológiai leletek szerint a kuakázusihoz hasonló típusú munkakutyák Irak és Mezopotámia erdős dombvidékéről származnak. Nagyon sokáig alig ismerték a fajtát szülőhazáján kívül. Európában először Németországban tűnt fel az 1930-as években kiállítási kutyaként. A kaukázusi sokoldalú képességeit felismerve, a szovjet hadsereg is "besorozta" a fajtát szolgálati kutyaként, háborús és békeidőben egyaránt használták. A fajta katonai célokra való tenyésztését és fenntartását a híres Vörös Csillag kennel látta el, melyből sok mai modern kutyais származik.
| Származási hely: | Anglia |
| Eredeti feladata: | A XIX. század közepe táján harci kutyának tenyésztették ki, ma azonban barátságos társként ismert. |
| Eredeti neve: | Bull Terrier |
| Angol neve: | Bull Terrier |
| Eredete: |
Régi angol fajta; feltehetően az 1830-as évek körül az angol fehér terrierből az angol bulldogból és a dalmatából született. |
Feje: Feje hosszú, erős és magas, de nem elnagyolt formájú. Szemből nézve tojásdadnak tűnik, a formát sem üregek, sem benyomódások nem törik meg. A koponya a fülek között csaknem lapos. A fülek kicsik és vékonyak; egymáshoz közel vannak, és felmerednek. Kicsi, háromszögletű szemei ferde metszésűek. A bullterrier harapása ollószerű.
Marmagassága: A fajta standard nem tartalmaz előírásokat a bullterrier magasságára, vagy súlyára vonatkozóan; az azonban fontos, hogy erőteljes kutya benyomását keltse.
A marmagassága általában 40-50 cm között van.
Testtömege: A szukák 24-28 kg, a kanok 28-36 kg közöttiek.
Szőrzete: A fényes, rövid, testhez simuló szőrzet kemény tapintású.
Színei: A bullterrier lehet tiszta fehér, illetve fehér alapszínű, a fején foltokkal. A fehér színű egyedek testén nem lehetnek színes foltok. Vannak emellett vörös (és azok különböző árnyalatai), fekete csíkos, tigriscsíkos és háromszínű egyedek is. A színes kutyák esetében egy színnek kell dominálnia. A szemeknek a lehető legsötétebbnek kell lenniük.
Alomszáma: 4-8 kölyök
Várható élettartama: 10-12 év
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 2
Tegnapi: 1
Heti: 3
Havi: 33
Össz.: 28 281
Látogatottság növelés
Kutyák és tulajdonságai - © 2008 - 2024 - sportkutyas.hupont.hu